Sokat köszönhetek a körülöttem élő embereknek, formálnak, alakítanak, ahogy én gyúrom a viaszt.
Így a szemem láttára változik, bomlik ki a forma és változom közben én is.
Az alkotási folyamat villanásszerű benyomásokkal, érzésekkel és képekkel indul meg nálam, majd a későbbiekben érlelődik, formálódik bennem ez az elképzelés mindaddig, amíg végül nem manifesztálódik egy szobor formájában.
A szobrászat számomra olyan, mint Latinovits Zoltán szerint a vers: "a kifejezhetetlen körültáncolása".